KALACSAKRA
KRITIKAI FÓRUM
A
Kalacsakra Tantrával és a Sambhala mítosszal kapcsolatos kérdések kritikai
fóruma
A
szeptember 11-i háborúterhes világtörténések buddhista
békealternatívájaként nagyszabású esemény lép a nyilvánosság elé. 2002 október
11 és 23 között, az ausztriai Graz-ban a Kalacsakra Tantra szertartást
fogja levezetni a XIV. Dalai Láma.
A
tibeti "istenkirály" több mint harminc nemzetből
résztvevők ezreit fogja beavatni ebbe a szertartásba. Az osztrák
szövetségi kormányzat, Steiermark tartomány és Graz városa hirdetési
lehetőségekkel és az adóbevételekből vett nagyvonalú adományokkal
támogatja az eseményt.
Az
önkormányzat, az egyetem, a sajtó, a hotelek, a panziók és a
kereskedők mind a várakozás lázában égnek. Növekszik az idegenforgalom
"Buddha 2002-ben Graz-ba jön! A világ buddhistáinak találkozója a
Mur-menti városba 15 000 vendéget és nemzetközi kisugárzást hoz."
A
"mosolygó buddha" fellépése ugyanis kb. 100.000 a városban
eltöltött éjszakát jelent. 140 válogatott "médiaképviselő"
fogja az eseményeket folyamatosan kísérni és fog azokról lelkes jelentést
adni. Werner Herzog, a rendező különös dokumentumfilmet fog forgatni a
Kalacsakra Tantráról, "hogy a láthatatlant láthatóvá tegye".
Filmje teljesen a Dalai Lámára fog koncentrálni, és "a tibeti
buddhizmus szellemi vezetőjének sokoldalú személyiségébe" fog
bepillantást nyújtani. Az emberek az utcán azon spekulálnak, hogy a Dalai
Láma hollywoodi rajongói közül ki fog megjelenni: Richard Gere
mindenképpen, de hogy Madonna, Sharon Stone, Steven Segal és Pierre Brosnan
is, az még nem biztos. A béke Nobel-díjas Dalai Láma meg fogja kapni a
Grazi Egyetem emberjogi díját. A Bécsi Filharmonikusok pedig
"kísérőprogramként" Valery Gergiev vezetésével koncertet
adnak, amelyet a Kalacsakra ceremónia 11. napján az egész világon sugározni
fognak. Graz a szervezők szerint "2002 októberében a világ
nyilvánosságának középpontjában áll." A megaceremónia jól mutatja,
hogy a lámaizmus a Nyugaton mekkora erővel, kibontakozó pompával és
rafinériával vetett horgonyt, és hogy mikre képes.
Az
előadások alapjául a tibeti buddhizmus egyik szent szövege (tantra),
az ún. Kalacsakra Tantra és az abban szereplő Sambhala-mítosz
szolgál. A szanszkrit "Kalacsakra" szó azt jelenti: Az
idő kereke, és az egyik legmagasabb tibeti
"időistenségnek" is ez a neve. A Kalacsakra Tantra az
utolsó és a legfiatalabb (i. sz. 10. századi) az ismert tantrikus szövegek
közül, amelyet a lámák "az összes buddhista rendszer csúcsának"
tekintenek.
Az
elmúlt 25 évben a XIV. Dalai Láma százezreket "avatott be" a
Kalacsakra Tantrába. Ebbe számos olyan indiait is bele kell számolni, aki
sem írni, sem olvasni nem tud. De a "művelt" nyugati
résztvevők is alig tudnak valamit arról, hogy valójában mi játszódik
le ezen a szertartáson, mert a nyilvános mellett létezik egy szigorúan
titkos része is. A Dalai Láma kizárólag a hét alsóbb beavatást hozta
nyilvánosságra, az összesen tizenötből a következő nyolc top
secret maradt.
Erről
a nyolc titkos szertartásról a prospektusokban, hirdetésekben, brosúrákban
és különösen a XIV. Dalai Láma számtalan bizonygatásában egy szó sem esik.
A Kalacsakra Tantra mint a világbékéhez való nemes és emelkedett
hozzájárulás jelenik meg, amely a minden élőlénnyel való együttérzést,
a vallásközi párbeszédet, a népek és fajok közötti toleranciát, az
ökológiai tudatosságot, a nemek egyenjogúságát, a szív békéjét, a szellem
fejlődését és a harmadik évezred boldogságát mozdítja elő ("Kalachakra
for World Peace"). Az egész fölött a Dalai Lámától származó mottó
áll: "Mivel mind ezen a kis bolygón osztozunk, meg kell tanulnunk
harmóniában és békében élni egymással és a természettel." A
tibeti buddhizmus nagyon sajátos, legmagasabb szintű tantrikus
beavatása "kultúrákat és vallásokat fölülhaladó világbéke
találkozóvá" lett avatva. Az ilyen és hasonló szellemű
kijelentések révén Graz "a világban látható erőszakkal"
szemben a béke oázisává jelképesül. Egyik sajtótájékoztatója szerint – a
turisztikai és anyagi "mellékhatásokra" való tekintettel – a
Gazdasági Ügyek Szövetségi Minisztériuma is hagyja, hogy magával ragadják
az állami alkalmazottak számára rendkívül ezoterikus-pacifista spekulációk:
"A Kalacsakra a béke és a tolerancia platformja, amelynek
segítségével Ausztria, és különösen Steiermark a reménység, a béke és a
spirituális erő helyévé válik. Büszkék vagyunk arra, hogy ezt a
projektet támogathatjuk."
De
valóban a békéről szól a Kalacsakra Tantra és a Sambhala-mítosz?
Valóban előmozdítja az emberek harmonikus együttélését? Tényleg
hozzájárul a szabadsághoz és az igazságossághoz, a nemi egyenlőséghez,
a vallási toleranciához és a népek kölcsönös jobb megértéséhez? Mindent
átfogó humánpolitikai, demokratikus és erőszakmentes hozzájárulás a
világbékéhez?
Néhány
év óta a tibeti buddhizmus, a lámaizmus története, a száműzetésben
élő tibetiek helyzete és a XIV. Dalai Láma a kritika növekvő
tűzkeresztjébe került, és ezúttal nem csupán kínai részről.
Egyesült Államokbeli történészek kérdőjelezik meg a tibeti történelem
széles körben elterjedt, megszépített dicsőségét (pl. Melvin C. Goldstein,
A. Tom Grunfeld). Kritikus tibetológusok szándékos manipulációval vádolják
a hivatalos tibetológiát. (pl. Donald S. Lopez Jr.). Tibetkutatók
vizsgálják azokat a "hatalmi ábrándokat", amelyek a lámaista
oldalról támogatott "Tibet-mítoszból" fakadnak és nyernek
erőt (pl. Peter Bishop). Közismert politikusnőknek kellett a
saját szemükkel meggyőződniük arról, hogy Tibetben nincs
"népirtás", ahogy a száműzetésben élő tibetiek még
mindig állítják (pl. Antje Vollmar, Mary Robinson). Volt buddhista nők
panaszkodnak személyes tapasztalatok alapján és nagy szakértelemmel arról,
hogy a tibeti buddhizmusban milyen rendszeres és rafinált módon folyik a
nők elnyomása és a velük való visszaélés (pl. June Campbell).
Pszichológusok és pszichoanalitikusok vizsgálják a lámaista kultúra
agresszív és morbid oldalát (pl. Robert A. Paul, Fokke Sierskma, Colin
Goldner). 1997 óta a Dalai Láma környezetéből kerültek nyilvánosságra
eddig elnyomott bizonyítékok, amelyek intoleranciájáról, babonásságáról és
autokratizmusáról szólnak (pl. a Shugden ügy). Maga a lámaista szertartás
is éles kritikát kapott. Átfogó tanulmányok járnak utána annak, hogy a
Kalacsakra Tantra és annak részeként a Sambhala-mítosz mennyiben humanista,
békés vagy ökumenikus szándékú (Victor és Victoria Trimondi). A legélesebb
kritika éri a Dalai Lámát és mágián alapuló rendszerét a német, a svájci és
az osztrák tévé adásaiban (pl. Panorama, 10 nach 10, Treffpunkt Kultur).
Münchenben a tibeti vallási vezető látogatásakor (2000 május) az Német
Szocialista Pártban frakciószakadás történt, amikor a párt " Dalai
Láma melletti" szárnya a tibeti "istenkirályt" egy nagy
összejövetelre meghívta. A sajtó ugyancsak megoszlott. Több dolgot is a
Dalai Láma szemére vetettek: nem demokratikus, autokratikus uralmi módszer
követése, minden politikai ellenvélemény elnyomása, vallási kisebbségekkel
szembeni megtorlás, a politikában a párbeszéd és a vita helyett egy
megszállott jós követése, Tibet történelmének tudatos meghamisítása,
kritikátlan kapcsolat egykori SS-tagokkal és neonácikkal, kritikusok
rágalmazása, nőellenes rituálék. (A sajtó kritikus hangjainak
részletes áttekintését itt lehet elolvasni: www.trimondi.de/medien.html)
Úgy tűnik, hogy ez a kritika Ausztria szép hegyei között szinte
észrevétlenül úszik el, mint egy felhőfoszlány.
Az
alábbi pontok a Kalacsakra Tantra és a Sambhala-mítosz kritikusaitól
származnak, és a Kalacsakra Kritikai Fórumon lettek vitára bocsátva:
- A Kalacsakra
Tantra titkos rítusairól be nem avatottak előtt beszélni csak
középkori, testi és lelki büntetéseket tartalmazó fenyegetések alatt
szabad. Aki ezeket az okkult titkokat kifecsegi, annak "a feje és a szíve szétszakad",
és a legmélyebb poklokban fog főni. Ennek megvan az oka, mert a nyolc
legmagasabb beavatás olyan dolgokról szól, amelyek ellentmondanak a
humanista értékrendszernek. (Michael Henss: Kalachakra – ein
tibetisches Einweihungsritual, Zürich, 1985, 46)
- A Kalacsakra Tantra minden más, csak nem pacifista. A
Sambhala-mítosz egy buddhisták és nem buddhisták közötti, a világ
uralmáért folyó véres háború próféciája.
- A szöveg kifejezetten buddhizmus ellenségeként említi a három
monoteista világvallás (zsidóság, kereszténység, iszlám)
"vezetőit": Ádám,
Énók, Ábrahám, Mózes, Jézus, a Fehérruhás [Máni], Mohamed és Mathani [Mahdi]. A
Kalacsakra Tantra őket "a démoni kígyók családjának" nevezi (Shri
Kalachakra I.154)
- A Kalacsakra Tantra egyúttal minden más sémi eredetű vallás
ellen is fordul, ezért szélsőjobbos és antiszemita körök állítják
a rasszista propagandájuk szolgálatukba.
- A Kalacsakra Tantra egy globális háborúra esküszik az iszlám és a
nem iszlám világ között, amelyben Mohamed követői a buddhisták
fő ellenségeiként vannak bemutatva. Az eredeti szöveg Allahról
úgy beszél, hogy ő "a
barbárok kegyetlen bálványa" és "démoni inkarnáció" (Shri
Kalachakra, I.154)
- A Kalacsakra Tantra oldalakon keresztül, lelkes részletezéssel ír
le gyilkos szuperfegyvereket, amelyekkel a Sambhala-hadsereg
rendelkezik, és amelyeket "a Tan ellenségei" ellen fordít (Shri
Kalachakra I.128-142). Modern lámaista kommentátorok ezeknek a
fantáziafegyvereknek a 20. és 21. századi fegyvernemekkel való
látványos összehasonlításában szoktak elmerülni.
- A Sambhala-csaták buddhista hadvezetése nyilvánvalóan nem a nemzetközi
közjogi alapelveket követi, hanem – az eredeti szövegben –
"kegyetlennek" és "szörnyűségesnek" számít.
"A rendkívül vad [buddhista]
harcosok a barbár hordákat
legyőzik" és "megsemmisítik" (Shri Kalachakra I.163/165)
- A Kalacsakra-beavatás minden résztvevőjének (tehát a
graziaknak is) megadatik azt a kérdéses jog, hogy
"Sambala-harcosként" szülessen újra, hogy a megjósolt
végső háborúban különféle rangban közkatonaként vagy tisztként
harcolhasson. Bizonyos leszármazási vonalak magas rangú lámáinak már
most át van adva a tábornoki pálca. (E. Bernbaum:
Der Weg nach Shambhala – Auf der Suche nach dem sagenhaften Königreich
im Himalaya, Hamburg, 1982, 252, 35)
- Kamtrul Rinpocse
tibeti láma egyik látomása szerint maga a reinkarnálódott Dalai Láma
lesz az, aki a buddhista seregeket haragvó hadúrként (Rudra Chakrin)
a Sambhala-csatába vezeti, hogy legyőzze "a világ minden
gonoszságát". A Kalacsakra Tantra propagandistái egyfajta
primitív mártír-kultuszt képviselnek, amely a dzsihad-harcosokéhoz
hasonlít: akit a Sambhala-csatában megölnek, az jutalomba kapja a
Sambhala-paradicsomba való belépés garanciáját. (E. Bernbaum: Der
Weg nach Shambhala – Auf der Suche nach dem sagenhaften Königreich im
Himalaya, Hamburg, 1982, 253)
- A Kalacsakra
Tantra minden szinten ellenségképek követésére szólítja fel a
gondolkodást és a cselekvést. A történelmi Buddha eredeti (théraváda)
tanításával és a mahájána buddhizmus etikai követelményeivel szemben a
"jók" és a "gonoszak", a "hívők" és
a "hitetlenek" közötti háborút propagálja.
- A Kalacsakra
Tantra a buddhokratista államról szóló tanítást tartalmaz. Ez még
"teokratikusabb", mint az iszlám fundamentalizmus
teokrácia-felfogása, mert a buddhista "Csakravartin"
(Világúr) egyenesen a Legmagasabb Buddha (Ádi Buddha)
"inkarnációja" [újra megtestesülése] vagy
"emanációja" [kiáradása] lesz, akit a Földön járó
"istenembernek" fognak tekinteni. Ezzel szemben a
"kalifa" például csak Isten (Allah) földi "helyettes
képviselője", aki rangban meg sem közelíti a
"prófétát".
- Az autoriter, buddhista
Kalacsakra-állam csúcsán az abszolút papkirály (a Csakravartin)
"Oroszlántrónja" uralkodik, aki a vallási, politikai, jogi
és katonai hatalmat egy személyben egyesíti. A polgári
hatalommegosztás fogalma itt teljesen ismeretlen. Aki ismeri a Dalai
Láma 1959n előtti hagyományos tibeti államjogi tisztségét, az
tudja, hogy a tibeti "istenkirály" ugyanaz, mint a
Csakravartin, csak kicsiben. A megkérdőjelezhető, felemás
demokratizáló reformok, amelyeket a XIV. Dalai Láma a száműzetésben
élő tibetiek között bevezetett, a Kalacsakra Tantra
buddhokratikus állampolitikájának következményeként ismét el lennének
törölve.
- A Kalacsakra
Tantrában a buddhokratikus világuralom igénye kifejezett követelmény.
Ebben az esetben is az iszlám világuralmi igényeknek megfelelő
fundamentalizmussal van dolgunk. Ha a két rendszernek egy véres
végső csatában halálos ellenségként kell egymással szemben
állnia, akkor az teokratikus, illetve buddhokratikus abszolutizmusuk
logikájából adódik.
- A Dalai Láma által
üdvözölt, egész bolygónkra kiterjedő modern
buddhokrácia-látomások a Kalacsakra Tantra alapjain nyugodnak. Erre jó
példa Robert A. Thurman könyve (Revolution von Innen – Die Lehre
des Buddhismus, oder das vollkommene Glück, 1999), amelyben a
szerző egy buddhaverzum autoritatív politikai elméletét fejleszti
ki. Thurman, akit a Time magazin szerint az Egyesült Államokban
"A Dalai Láma szócsövének" neveznek, már 1979-ben, egy
álomban látta a tibeti vallási vezetőt mint
"időistenséget" a New York-i Waldorf Astoria Hotel
fölött trónolni, amint "méltóságok nagy serege: polgármesterek,
szenátorok, cégvezetők és királyok, sejkek és szultánok,
prominens személyiségek és sztárok" vették körül, akiket a
(Kalacsakra Tantra) "722 táncoló istenének örvénylése magával ragadott,
és úgy rajongták körül, mint a méhek egy nagy lépet."
- A Kalacsakra
Tantra a titkos, magasabb beavatási fokozatoknál a beavató Guru
akaratának való feltétlen és határtalan önalávetést követeli. A guru a Dalai Láma esetében a legmagasabb szintű
Kalacsakra-mester. A beavatott "én-tudata" és személyisége
lépésről lépésre kioltódik, hogy emberi edénnyé változzon át a
részben harcias és agresszív tantrikus istenek és buddhák számára. A
Kalacsakra Tantrában nem az egyéniség "nemesedéséről", "megvilágosodásáról"
vagy "integrációjáról" van szó, hanem szisztematikus
"megsemmisítéséről", egy törvénybe foglalt vallási séma
érdekében.
- A Kalacsakra Tantra nyolc titkos, legmagasabb beavatásában a
beavatottnak extrém mentális és fizikai gyakorlatok révén olyan állapotba
kell kerülnie, amely túl van jón és rosszon. Az eredeti szöveg ennek
érdekében a következő gonosztettekre szólít fel: gyilkosság,
hazugság, lopás, házasságtörés, alkohol fogyasztás, alsó osztálybeli
lányokkal való közösülés. Mint minden más tantrikus szöveget, ezt is
lehet jelképesen vagy szó szerint érteni. Maga a Dalai Láma
legitimálja azt, hogy ha egy Kalacsakra-beavatott – bizonyos
körülmények között – megöl valakit, "aki a buddhista tanoknak
kárt okoz." Ugyanakkor azt követeli, hogy ennek "együttérzésből"
kell történnie (Dalai Lama: The Kalachakra Tantra – Rite of
Initiation, London, 1985, 348 stb.).
- A legmagasabb mágikus beavatásokhoz úgynevezett "tisztátalan
anyagokat" használnak. A Kalacsakra Tantra különböző
tabu-állatok húsának az élvezetét ajánlja. Még emberi hús (maha
mamsa) is felhasználásra kerül a rituálé anyagaként. Ez
rendszerint halottaktól származik, "azoknak a húsa, akik a saját
karmájuk alapján haltak meg, akik a csatában a karmájuk alapján vagy
egy hiba miatt lettek megölve" – írja a tantrikus nagymester és
Sambhala-király Pundarika hagyományos Kalacsakra kommentárjában, és
azzal folytatja, hogy értelmes dolog ezeket a dolgokat pirulák
formájában fogyasztani. Az ártatlan embereknek a húsát, akiket
gyilkosaik az isteneik számára, őskultusz keretében,
félelemből, haszonszerzésből vagy bérért öltek meg,
"kimondhatatlan bűn" terheli, és ezért nem szabad a
szertartáshoz felhasználni. "De ha nem tudjuk, hogy ilyesmi hull
a koldulócsészébe, nincs rajta kimondhatatlan bűn" – és így
fel szabad használni. (In: John Ronald Newman: The Outer Wheel of Time Vajrayana
Buddhist cosmology in the Kalachakra Tantra, Madison, 1987, 226 stb.)
- A ceremóniák során felhasznált rituális tárgyak közül számos származik
halottaktól (pl. koponya-csésze, sípcsont-furulya, csontlánc). Aki
csak egy pillantást vet a Kalacsakra Thangkára (falikép), ami az egész
grazi szertartás alatt állandóan a XIV. Dalai Láma trónja felett függ,
meggyőződhet ennek a rituálénak a borzalmas jellegéről.
A képen ábrázolt Kalacsakra "időisten" és
kísérője, Visvamata "időistennő", akik
folyamatosan közösülnek, 32 kezükben 24 agresszív, morbid és harcias
természetű tárgyat tartanak (horog, kard, henteskés,
koponyacsésze, egyfajta jogar, amelynek a csúcsára három levágott
emberi fej van húzva stb.)
- A Kalacsakra Tantra legmagasabb szintű titkos
beavatásaiban szexuálmágikus rítusok vannak, amelyek célja a
"szexualitást" világi és spirituális erővé átalakítani.
Ez ilyenkor használt valóságos vagy képzeletbeli nők
(mindkettő lehetséges) bizonyos energiaformákat jelenítenek meg,
és a koruk fontos szerepet játszik. Tíz éves kislányokkal kezdik. A
szexuális partnerek húsz éves korig pozitív tulajdonságokat
reprezentálnak. Az idősebbek már olyan negatív energiák
hordozóinak számítanak, mint a harag, düh, gyűlölet és a
"démonnők". A Kalacsakra 8. és 11. beavatási fokozatnál
csak egy nővel gyakorolják a szexuálmágiát, a 12. és 15.
fokozatnál, az ún. Ganacsakrán a mesteren és a beavatandón kívül tíz
nő vesz részt a rituálén. A tanítvány kötelessége a
nőket a mesterének "ajándékként" felkínálni. Azok a
"laikusok", akik ezzel a rituáléval beavatást kapnak,
kötelesek magukkal hozni a női rokonaikat (anya, nővér,
feleség, saját lány, nagynéni stb). "Ha a tanuló ezeket a
nőket, akik útitársai a bölcsességben, nem adja át mesterének,
hogy a családját megvédje, akkor [a mester] a szertartást nem
végezheti el" – olvasható a Kalacsakra Múlatantrában. A
felszentelt szerzetesek és újoncok viszont olyan, a legkülönbözőbb
kasztokból származó nőket is használhatnak, akikkel nincsenek
rokoni viszonyban. Magában a titkos rituáléban a résztvevők férfi
és a női maggal (spermával és menstruációs vérrel) szereznek
megtapasztalásokat. A nők a Kalacsakra Tantrában pusztán
"energia adományozónak" számítanak a férfi praktikákhoz, és
a rituálé után nincs több szerepük.
- Mindent összevetve a Kalacsakra Tantrának a jelenlegi korban –
amely a lámaizmus szerint az apokaliptikus elsüllyedés felé tart (Káli-juga)
– , különösen destruktív és agresszív jellege van. Olyan különleges
rítusok vannak benne, amelyek az általános pusztulást szimbolikus
cselekedetekkel kívánják gyorsítani. "Mi a Kalacsakrajána [a
Kalacsakra útja]?" – kérdezi a tantrizmus területének egyik
legjobb szakembere, az indiai Shashi Bushan Dasgupta, és sokat mondóan
válaszol: "A Kala szó időt, halált és pusztulást
jelent. A Kalacsakra a pusztulás ideje".
A
fenti húsz pont csak néhány a Kalacsakra Tantra és a Sambhala-mítosz
problematikus tartalmából, amelyeket a kritikusok kifogásolnak. Mégis
elégnek kell lennie ahhoz, hogy feltegyük a kérdést: vajon illik-e ehhez a
szertartáshoz a humánus, békés, toleráns, szabadságszerető vagy az
ökumenikus jelző? Ráadásul a Kalacsakra Tantrába integrált Sambhala-mítosz
– amit történelmileg vagy ideológiatörténeti szempontból relevánssá
vált –, rendkívül agresszív magatartáshoz, megalomániás látomásokhoz,
összeesküvés-elméletekhez és terrorista cselekményekhez vezetett. Ma
mindenek előtt neofasiszta körökre hat elbűvölően, ők
fogadják be ideológiailag.
- A fehéroroszok,
bolsevikek és a mongolok közötti 20. század eleji háború idején a
Sambhala-mítosz Dzsingisz kán újraéledésével kötődött össze. A
mongolok ebben a konfliktusban "Sambhala-harcosoknak"
tekintették magukat. Katonai cselekményeik rendkívül vérszomjasak
voltak.
- Az olasz fasiszta
és szélsőjobbos kultúrfilozófus, Julius Evola Sambhala mitikus
birodalmában egy szakrális harcos kaszt ezoterikus központját látta,
és ott sejtette a világkirály palotáját, akinek az uralkodói jelvénye
a horogkereszt. Ilyen tartalmú előadásokat tartott az
SS-Ahnenerbe előtt. [Ami az ősi germán vallási örökséget
akarta visszaállítani - ford. megj.]
- A náci
misztériumokról szóló okkult irodalomban sambhalai
"Mesterek" vannak rejtett háttérjátékosokként ábrázolva,
akik állítólag részt vettek a nemzeti-szocialista rezsim
"mágikus" létrehozásában (Trevor Ravenscroft, Louis Pauwels,
Jacques Bergier és mások).
- A háború utáni
idők földalatti SS ideológiájában és a 90-es évek
"SS-miszticizmusában" Sambhala misztikus királysága egy
agresszív és morbid "náci-vallás" menedékének számít
(Wilhelm Landig, Jan van Helsing és mások).
- A Sambhala-mítosz
az "ezoterikus hitlerizmus" egyik alappillérje, amely a
chilei diplomata, Miguel Serrano és a hinduvá lett Savitri Devi
("Hitler főpapnője") világszerte elterjedt
rasszista, és okkult tanítása.
- Az időközben
elhunyt tibeti láma, Chögyam Trungpa (1940-1987) a Nyugaton a
"Sambhala harcos" koncepciójával fektette le annak a
potenciálisan "harcos buddhizmusnak" az első
alapelveit, amely Kelet-Ázsiában már közismert. Trungpa "Sambhala
harcosai" kolostorok helyett katonai táborokban élnek, a
meditációhoz katonai parádék társulnak, tanítványai koldulócsésze
helyett fegyvert tartanak a kezükben, és szerzetesi ruha helyett katonai
egyenruhát hordanak. A Mester sem a tipikus buddhista szerzetesi
sárga-bordó ruhában, szandálban és vándorbottal járkált, hanem (a
Kalacsakra Tantra utolsó idők beli jóslatainak megfelelően)
sisakban, tiszti zubbonyban és katonai bakancsban. A militáns Trungpa
láma egyik lovas fotóján a nyergen Sambhala címer látható.
- A Sambhala-mítosz képezte a japán
végidő-guru, Shoko Asahara terrorizmusának az ideológiai alapját
is. A Kalacsakra Tantra tanaiból vezette le a világvége látomásait. Az
volt a szándéka, hogy meggyorsítsa a Sambhala-háború kitöréséig tartó
időszak leteltét, és ezzel indokolta a tokiói metróban
végrehajtott gáztámadását. Asahara volt az első szektavezér, aki
gyilkos tetteit a saját tagságán kívül állók ellen követte el. Ezzel
annak a vallási indítékú nemzetközi terrorizmusnak nyitott kaput,
amely napjainkra a világközösség számára az első számú téma lett.
Ha
ezeknek a fasiszta és terrorista Kalacsakra-értelmezéseknek az esetében
csak félremagyarázásról lenne szó, annál nagyobb kötelessége lenne a XIV. Dalai
Lámának és követőinek a Kalacsakra rituálét minden egyes részletében
nyilvánosságra hozni, a lehetséges torzításokat, belevetítéseket és
visszaéléseket helyesbíteni, a problematikus részektől nyilvánosan
elhatárolódni, illetve azokat a hagyományos szövegekből kivenni.
Ehelyett azonban a múltban több baráti találkozásra is sor került a tibeti
vallási vezető és egykori SS-tisztek (Heinrich Harrer, Bruno Beger),
az "ezoterikus hitlerizmus" alapítója, Miguel Serrano és a
terrorista Shoko Asahara között, akiről még a tokiói gáztámadás után
is úgy beszélt, mint aki az ő "barátja, ha tökéletlen is".
Csak később határolta el magát tőle.
Graz
városának, Steiermark tartományi kormányának, a különböző politikai
frakcióknak, a médiának, az értelmiségieknek és nem utolsó sorban a
keresztény intézményeknek az lenne a feladata, hogy erről a rituáléról
a széles nyilvánosság előtti párbeszédet kezdjen. Így talán nem hagyja
magát belerántani olyasmibe, ami a saját, eredeti céljainak homlokegyenest
ellentmond.
Számos
nemzetközi médiariport szerint a tibeti buddhizmus korunk
"trendvallása". Ezt nagyon is világosan láttatják a 2002-es grazi
események. A XIV. Dalai Láma karizmatikus fellépései és kifelé
humánpolitikai beszédei és írásai révén a Nyugaton a keleti vallási gondolkodás
gigantikus, reflekció nélküli kultúrimportja zajlik. Ez a vallási
gondolkodás azonban olyan fundamentalista vonásokat mutat, a
fundamentalisták különböző táborai számára ideológiai alapként
szolgált, és őket a jövőben is szolgálhatja.
A
tibeti buddhizmus vezetője az ember harmónia és béke iránti mélységes
vágyát szólítja meg, pedig a lámaizmus saját története, a tibeti tantrikus
szövegek és rituálék, sőt a száműzetésben élő tibetiek
helyzete minden más, csak nem harmonikus és békés. A Kalacsakra Tantrában
vannak olyan részletek, amelyek nem is leplezik, hogy
"vallásháborúra" szólítanak fel, intoleránsak és agresszívek. A
tibeti buddhizmusban egy olyan archaikus, mágián alapuló vallási rendszer
áll előttünk, amely alapjaiban messzemenően érintetlen maradt a
nyugati felvilágosodástól. Ez is az oka annak, hogy a szélsőjobb
vonzónak találja. Évszázadokon át vezetett olyan társadalmi
igazságtalanságokhoz, amelyeket ma minden szabadságszerető
állampolgárnak el kell utasítania. A nemi egyenlőség, az akaratok
demokratikus összeegyeztetése és az ökumenikus találkozás idegen a
tantrikus buddhizmus lényegétől, bármennyire is az ellenkezőjét
hirdeti kifelé a XIV. Dalai Láma.
A
Der Spiegel a 2001 szeptember 11-i eseményekre Vallási
őrület – visszatért a középkor címmel egy olyan cikkben reagált,
amely a három monoteista vallásban jelen levő agresszív
fundamentalista irányzatokra mutatott rá. De miért marad ki az ilyen
kultúrkritikákból olyan gyakran a buddhizmus? Ez hiba! Az ebben a cikkben
kritikával illetett témák (harc a hitetlenek és a hitehagyottak ellen,
vallásháború, háborús fantáziálás, teokratikus hatalmi ábránd, világvége
előrejelzés, nőellenesség stb.) különösen nagy mértékben vannak
jelen a Kalacsakra Tantrában.
A
Kalacsakra Kritikai Fórum (KKF) azt kívánja, hogy a 2002-es grazi események
előtt, alatt és után a Kalacsakra Tantráról és a Sambhala-mítoszról
széleskörű kultúrvitára kerüljön sor. Információkat gyűjt,
dokumentumokat terjeszt, fordításokat készíttet, és egy weboldalt tart
fenn. Mint kezdeményezés nem csak egy bizonyos álláspontot szeretne átadni,
hogy ne korlátozza a kritikus "utánajárók" spektrumát.
©
Victor & Victoria Trimondi
|