|
KALACSAKRA KRITIKAI FÓRUM
A
Kalacsakra Tantrával és a Sambhala mítosszal kapcsolatos kérdések kritikai
fóruma
A szeptember 11-i
háborúterhes világtörténések buddhista békealternatívájaként nagyszabású
esemény lép a nyilvánosság elé. 2002 október 11 és 23 között, az ausztriai
Graz-ban a Kalacsakra Tantra szertartást fogja levezetni a XIV. Dalai Láma.
A tibeti
"istenkirály" több mint harminc nemzetből résztvevők
ezreit fogja beavatni ebbe a szertartásba. Az osztrák szövetségi
kormányzat, Steiermark tartomány és Graz városa hirdetési
lehetőségekkel és az adóbevételekből vett nagyvonalú adományokkal
támogatja az eseményt.
Az önkormányzat, az
egyetem, a sajtó, a hotelek, a panziók és a kereskedők mind a
várakozás lázában égnek. Növekszik az idegenforgalom "Buddha
2002-ben Graz-ba jön! A világ buddhistáinak találkozója a Mur-menti városba
15 000 vendéget és nemzetközi kisugárzást hoz."
A "mosolygó
buddha" fellépése ugyanis kb. 100.000 a városban eltöltött éjszakát
jelent. 140 válogatott "médiaképviselő" fogja az eseményeket
folyamatosan kísérni és fog azokról lelkes jelentést adni. Werner Herzog, a
rendező különös dokumentumfilmet fog forgatni a Kalacsakra Tantráról, "hogy
a láthatatlant láthatóvá tegye". Filmje teljesen a Dalai Lámára
fog koncentrálni, és "a tibeti buddhizmus szellemi vezetőjének
sokoldalú személyiségébe" fog bepillantást nyújtani. Az emberek az
utcán azon spekulálnak, hogy a Dalai Láma hollywoodi rajongói közül ki fog
megjelenni: Richard Gere mindenképpen, de hogy Madonna, Sharon Stone,
Steven Segal és Pierre Brosnan is, az még nem biztos. A béke Nobel-díjas
Dalai Láma meg fogja kapni a Grazi Egyetem emberjogi díját. A Bécsi
Filharmonikusok pedig "kísérőprogramként" Valery Gergiev
vezetésével koncertet adnak, amelyet a Kalacsakra ceremónia 11. napján az
egész világon sugározni fognak. Graz a szervezők szerint "2002
októberében a világ nyilvánosságának középpontjában áll." A
megaceremónia jól mutatja, hogy a lámaizmus a Nyugaton mekkora erővel,
kibontakozó pompával és rafinériával vetett horgonyt, és hogy mikre képes.
Az előadások
alapjául a tibeti buddhizmus egyik szent szövege (tantra), az ún.
Kalacsakra Tantra és az abban szereplő Sambhala-mítosz szolgál.
A szanszkrit "Kalacsakra" szó azt jelenti: Az idő kereke,
és az egyik legmagasabb tibeti "időistenségnek" is ez a
neve. A Kalacsakra Tantra az utolsó és a legfiatalabb (i. sz. 10.
századi) az ismert tantrikus szövegek közül, amelyet a lámák "az
összes buddhista rendszer csúcsának" tekintenek.
Az elmúlt 25 évben a XIV. Dalai Láma
százezreket "avatott be" a Kalacsakra Tantrába. Ebbe számos olyan
indiait is bele kell számolni, aki sem írni, sem olvasni nem tud. De a
"művelt" nyugati résztvevők is alig tudnak valamit
arról, hogy valójában mi játszódik le ezen a szertartáson, mert a nyilvános
mellett létezik egy szigorúan titkos része is. A Dalai Láma kizárólag a hét
alsóbb beavatást hozta nyilvánosságra, az összesen tizenötből a
következő nyolc top secret maradt.
Erről a nyolc titkos szertartásról a
prospektusokban, hirdetésekben, brosúrákban és különösen a XIV. Dalai Láma
számtalan bizonygatásában egy szó sem esik. A Kalacsakra Tantra mint a
világbékéhez való nemes és emelkedett hozzájárulás jelenik meg, amely a
minden élőlénnyel való együttérzést, a vallásközi párbeszédet, a népek
és fajok közötti toleranciát, az ökológiai tudatosságot, a nemek
egyenjogúságát, a szív békéjét, a szellem fejlődését és a harmadik
évezred boldogságát mozdítja elő ("Kalachakra for World
Peace"). Az egész fölött a Dalai Lámától származó mottó áll:
"Mivel mind ezen a kis bolygón osztozunk, meg kell tanulnunk
harmóniában és békében élni egymással és a természettel." A
tibeti buddhizmus nagyon sajátos, legmagasabb szintű tantrikus
beavatása "kultúrákat és vallásokat fölülhaladó világbéke
találkozóvá" lett avatva. Az ilyen és hasonló szellemű
kijelentések révén Graz "a világban látható erőszakkal"
szemben a béke oázisává jelképesül. Egyik sajtótájékoztatója szerint – a
turisztikai és anyagi "mellékhatásokra" való tekintettel – a
Gazdasági Ügyek Szövetségi Minisztériuma is hagyja, hogy magával ragadják
az állami alkalmazottak számára rendkívül ezoterikus-pacifista spekulációk:
"A Kalacsakra a béke és a tolerancia platformja, amelynek
segítségével Ausztria, és különösen Steiermark a reménység, a béke és a
spirituális erő helyévé válik. Büszkék vagyunk arra, hogy ezt a
projektet támogathatjuk."
De valóban a békéről szól a Kalacsakra Tantra
és a Sambhala-mítosz? Valóban előmozdítja az emberek harmonikus
együttélését? Tényleg hozzájárul a szabadsághoz és az igazságossághoz, a nemi
egyenlőséghez, a vallási toleranciához és a népek kölcsönös jobb
megértéséhez? Mindent átfogó humánpolitikai, demokratikus és
erőszakmentes hozzájárulás a világbékéhez?
Néhány év óta a tibeti buddhizmus, a lámaizmus
története, a száműzetésben élő tibetiek helyzete és a XIV. Dalai
Láma a kritika növekvő tűzkeresztjébe került, és ezúttal nem
csupán kínai részről. Egyesült Államokbeli történészek
kérdőjelezik meg a tibeti történelem széles körben elterjedt,
megszépített dicsőségét (pl. Melvin C. Goldstein, A. Tom Grunfeld).
Kritikus tibetológusok szándékos manipulációval vádolják a hivatalos
tibetológiát. (pl. Donald S. Lopez Jr.). Tibetkutatók vizsgálják azokat a
"hatalmi ábrándokat", amelyek a lámaista oldalról támogatott
"Tibet-mítoszból" fakadnak és nyernek erőt (pl. Peter
Bishop). Közismert politikusnőknek kellett a saját szemükkel
meggyőződniük arról, hogy Tibetben nincs "népirtás",
ahogy a száműzetésben élő tibetiek még mindig állítják (pl. Antje
Vollmar, Mary Robinson). Volt buddhista nők panaszkodnak személyes
tapasztalatok alapján és nagy szakértelemmel arról, hogy a tibeti
buddhizmusban milyen rendszeres és rafinált módon folyik a nők
elnyomása és a velük való visszaélés (pl. June Campbell). Pszichológusok és
pszichoanalitikusok vizsgálják a lámaista kultúra agresszív és morbid
oldalát (pl. Robert A. Paul, Fokke Sierskma, Colin Goldner). 1997 óta a
Dalai Láma környezetéből kerültek nyilvánosságra eddig elnyomott
bizonyítékok, amelyek intoleranciájáról, babonásságáról és
autokratizmusáról szólnak (pl. a Shugden ügy). Maga a lámaista szertartás
is éles kritikát kapott. Átfogó tanulmányok járnak utána annak, hogy a
Kalacsakra Tantra és annak részeként a Sambhala-mítosz mennyiben humanista,
békés vagy ökumenikus szándékú (Victor és Victoria Trimondi). A legélesebb
kritika éri a Dalai Lámát és mágián alapuló rendszerét a német, a svájci és
az osztrák tévé adásaiban (pl. Panorama, 10 nach 10, Treffpunkt Kultur).
Münchenben a tibeti vallási vezető látogatásakor (2000 május) az Német
Szocialista Pártban frakciószakadás történt, amikor a párt " Dalai
Láma melletti" szárnya a tibeti "istenkirályt" egy nagy
összejövetelre meghívta. A sajtó ugyancsak megoszlott. Több dolgot is a
Dalai Láma szemére vetettek: nem demokratikus, autokratikus uralmi módszer
követése, minden politikai ellenvélemény elnyomása, vallási kisebbségekkel
szembeni megtorlás, a politikában a párbeszéd és a vita helyett egy
megszállott jós követése, Tibet történelmének tudatos meghamisítása,
kritikátlan kapcsolat egykori SS-tagokkal és neonácikkal, kritikusok
rágalmazása, nőellenes rituálék. (A sajtó kritikus hangjainak
részletes áttekintését itt lehet elolvasni: www.trimondi.de/medien.html) Úgy tűnik,
hogy ez a kritika Ausztria szép hegyei között szinte észrevétlenül úszik
el, mint egy felhőfoszlány.
Az alábbi pontok a Kalacsakra Tantra és a
Sambhala-mítosz kritikusaitól származnak, és a Kalacsakra Kritikai Fórumon
lettek vitára bocsátva:
- A Kalacsakra
Tantra titkos rítusairól be nem avatottak előtt beszélni csak
középkori, testi és lelki büntetéseket tartalmazó fenyegetések alatt
szabad. Aki ezeket az okkult titkokat kifecsegi, annak "a feje és a szíve szétszakad",
és a legmélyebb poklokban fog főni. Ennek megvan az oka, mert a
nyolc legmagasabb beavatás olyan dolgokról szól, amelyek
ellentmondanak a humanista értékrendszernek. (Michael
Henss: Kalachakra – ein tibetisches Einweihungsritual, Zürich, 1985,
46)
- A Kalacsakra
Tantra minden más, csak nem pacifista. A Sambhala-mítosz egy buddhisták
és nem buddhisták közötti, a világ uralmáért folyó véres háború
próféciája.
- A szöveg
kifejezetten buddhizmus ellenségeként említi a három monoteista
világvallás (zsidóság, kereszténység, iszlám)
"vezetőit": Ádám,
Énók, Ábrahám, Mózes, Jézus, a Fehérruhás [Máni], Mohamed és Mathani [Mahdi]. A
Kalacsakra Tantra őket "a démoni kígyók családjának" nevezi (Shri
Kalachakra I.154)
- A Kalacsakra
Tantra egyúttal minden más sémi eredetű vallás ellen is fordul,
ezért szélsőjobbos és antiszemita körök állítják a rasszista
propagandájuk szolgálatukba.
- A Kalacsakra
Tantra egy globális háborúra esküszik az iszlám és a nem iszlám világ
között, amelyben Mohamed követői a buddhisták fő
ellenségeiként vannak bemutatva. Az eredeti szöveg Allahról úgy
beszél, hogy ő "a
barbárok kegyetlen bálványa" és "démoni inkarnáció" (Shri
Kalachakra, I.154)
- A Kalacsakra
Tantra oldalakon keresztül, lelkes részletezéssel ír le gyilkos
szuperfegyvereket, amelyekkel a Sambhala-hadsereg rendelkezik, és
amelyeket "a Tan ellenségei" ellen fordít (Shri
Kalachakra I.128-142). Modern lámaista kommentátorok ezeknek a
fantáziafegyvereknek a 20. és 21. századi fegyvernemekkel való
látványos összehasonlításában szoktak elmerülni.
- A Sambhala-csaták
buddhista hadvezetése nyilvánvalóan nem a nemzetközi közjogi
alapelveket követi, hanem – az eredeti szövegben –
"kegyetlennek" és "szörnyűségesnek" számít.
"A rendkívül vad [buddhista]
harcosok a barbár hordákat
legyőzik" és "megsemmisítik" (Shri Kalachakra I.163/165)
- A
Kalacsakra-beavatás minden résztvevőjének (tehát a graziaknak is)
megadatik azt a kérdéses jog, hogy "Sambala-harcosként"
szülessen újra, hogy a megjósolt végső háborúban különféle
rangban közkatonaként vagy tisztként harcolhasson. Bizonyos
leszármazási vonalak magas rangú lámáinak már most át van adva a
tábornoki pálca. (E.
Bernbaum: Der Weg nach Shambhala – Auf der Suche nach dem sagenhaften
Königreich im Himalaya, Hamburg, 1982, 252, 35)
- Kamtrul Rinpocse tibeti láma egyik látomása szerint maga a
reinkarnálódott Dalai Láma lesz az, aki a buddhista seregeket haragvó
hadúrként (Rudra Chakrin) a Sambhala-csatába vezeti, hogy
legyőzze "a világ minden gonoszságát". A Kalacsakra
Tantra propagandistái egyfajta primitív mártír-kultuszt képviselnek,
amely a dzsihad-harcosokéhoz hasonlít: akit a Sambhala-csatában
megölnek, az jutalomba kapja a Sambhala-paradicsomba való belépés
garanciáját. (E. Bernbaum: Der Weg nach Shambhala – Auf der Suche
nach dem sagenhaften Königreich im Himalaya, Hamburg, 1982, 253)
- A Kalacsakra Tantra minden szinten ellenségképek követésére
szólítja fel a gondolkodást és a cselekvést. A történelmi Buddha
eredeti (théraváda) tanításával és a mahájána buddhizmus etikai
követelményeivel szemben a "jók" és a "gonoszak",
a "hívők" és a "hitetlenek" közötti háborút
propagálja.
- A Kalacsakra Tantra a buddhokratista államról szóló tanítást
tartalmaz. Ez még "teokratikusabb", mint az iszlám
fundamentalizmus teokrácia-felfogása, mert a buddhista
"Csakravartin" (Világúr) egyenesen a Legmagasabb Buddha (Ádi
Buddha) "inkarnációja" [újra megtestesülése] vagy
"emanációja" [kiáradása] lesz, akit a Földön járó
"istenembernek" fognak tekinteni. Ezzel szemben a
"kalifa" például csak Isten (Allah) földi "helyettes
képviselője", aki rangban meg sem közelíti a
"prófétát".
- Az autoriter, buddhista Kalacsakra-állam csúcsán az abszolút
papkirály (a Csakravartin) "Oroszlántrónja"
uralkodik, aki a vallási, politikai, jogi és katonai hatalmat egy
személyben egyesíti. A polgári hatalommegosztás fogalma itt teljesen
ismeretlen. Aki ismeri a Dalai Láma 1959n előtti hagyományos
tibeti államjogi tisztségét, az tudja, hogy a tibeti
"istenkirály" ugyanaz, mint a Csakravartin, csak kicsiben. A
megkérdőjelezhető, felemás demokratizáló reformok, amelyeket
a XIV. Dalai Láma a száműzetésben élő tibetiek között bevezetett,
a Kalacsakra Tantra buddhokratikus állampolitikájának
következményeként ismét el lennének törölve.
- A Kalacsakra Tantrában a buddhokratikus világuralom igénye
kifejezett követelmény. Ebben az esetben is az iszlám világuralmi
igényeknek megfelelő fundamentalizmussal van dolgunk. Ha a két
rendszernek egy véres végső csatában halálos ellenségként kell
egymással szemben állnia, akkor az teokratikus, illetve buddhokratikus
abszolutizmusuk logikájából adódik.
- A Dalai Láma által üdvözölt, egész bolygónkra kiterjedő
modern buddhokrácia-látomások a Kalacsakra Tantra alapjain nyugodnak.
Erre jó példa Robert A. Thurman könyve (Revolution von Innen – Die
Lehre des Buddhismus, oder das vollkommene Glück, 1999), amelyben
a szerző egy buddhaverzum autoritatív politikai elméletét
fejleszti ki. Thurman, akit a Time magazin szerint az Egyesült
Államokban "A Dalai Láma szócsövének" neveznek, már
1979-ben, egy álomban látta a tibeti vallási vezetőt mint
"időistenséget" a New York-i Waldorf Astoria Hotel
fölött trónolni, amint "méltóságok nagy serege: polgármesterek,
szenátorok, cégvezetők és királyok, sejkek és szultánok,
prominens személyiségek és sztárok" vették körül, akiket a
(Kalacsakra Tantra) "722 táncoló istenének örvénylése magával
ragadott, és úgy rajongták körül, mint a méhek egy nagy lépet."
- A Kalacsakra Tantra a titkos, magasabb beavatási fokozatoknál
a beavató Guru akaratának való feltétlen és határtalan önalávetést
követeli. A guru a Dalai Láma esetében a legmagasabb szintű
Kalacsakra-mester. A beavatott "én-tudata" és személyisége
lépésről lépésre kioltódik, hogy emberi edénnyé változzon át a
részben harcias és agresszív tantrikus istenek és buddhák számára. A
Kalacsakra Tantrában nem az egyéniség "nemesedéséről",
"megvilágosodásáról" vagy "integrációjáról" van
szó, hanem szisztematikus "megsemmisítéséről", egy
törvénybe foglalt vallási séma érdekében.
- A Kalacsakra Tantra nyolc titkos, legmagasabb beavatásában a
beavatottnak extrém mentális és fizikai gyakorlatok révén olyan
állapotba kell kerülnie, amely túl van jón és rosszon. Az eredeti
szöveg ennek érdekében a következő gonosztettekre szólít fel:
gyilkosság, hazugság, lopás, házasságtörés, alkohol fogyasztás, alsó
osztálybeli lányokkal való közösülés. Mint minden más tantrikus
szöveget, ezt is lehet jelképesen vagy szó szerint érteni. Maga a
Dalai Láma legitimálja azt, hogy ha egy Kalacsakra-beavatott –
bizonyos körülmények között – megöl valakit, "aki a buddhista
tanoknak kárt okoz." Ugyanakkor azt követeli, hogy ennek
"együttérzésből" kell történnie (Dalai Lama: The
Kalachakra Tantra – Rite of Initiation, London, 1985, 348 stb.).
- A legmagasabb mágikus beavatásokhoz úgynevezett
"tisztátalan anyagokat" használnak. A Kalacsakra Tantra
különböző tabu-állatok húsának az élvezetét ajánlja. Még emberi
hús (maha mamsa) is felhasználásra kerül a rituálé anyagaként.
Ez rendszerint halottaktól származik, "azoknak a húsa, akik a
saját karmájuk alapján haltak meg, akik a csatában a karmájuk alapján
vagy egy hiba miatt lettek megölve" – írja a tantrikus nagymester
és Sambhala-király Pundarika hagyományos Kalacsakra kommentárjában, és
azzal folytatja, hogy értelmes dolog ezeket a dolgokat pirulák
formájában fogyasztani. Az ártatlan embereknek a húsát, akiket
gyilkosaik az isteneik számára, őskultusz keretében, félelemből,
haszonszerzésből vagy bérért öltek meg, "kimondhatatlan
bűn" terheli, és ezért nem szabad a szertartáshoz
felhasználni. "De ha nem tudjuk, hogy ilyesmi hull a
koldulócsészébe, nincs rajta kimondhatatlan bűn" – és így
fel szabad használni. (In: John Ronald Newman: The Outer
Wheel of Time Vajrayana Buddhist cosmology in the Kalachakra Tantra,
Madison, 1987, 226 stb.)
- A ceremóniák
során felhasznált rituális tárgyak közül számos származik halottaktól
(pl. koponya-csésze, sípcsont-furulya, csontlánc). Aki csak egy
pillantást vet a Kalacsakra Thangkára (falikép), ami az egész grazi
szertartás alatt állandóan a XIV. Dalai Láma trónja felett függ,
meggyőződhet ennek a rituálénak a borzalmas jellegéről.
A képen ábrázolt Kalacsakra "időisten" és kísérője,
Visvamata "időistennő", akik folyamatosan
közösülnek, 32 kezükben 24 agresszív, morbid és harcias
természetű tárgyat tartanak (horog, kard, henteskés,
koponyacsésze, egyfajta jogar, amelynek a csúcsára három levágott emberi
fej van húzva stb.)
- A Kalacsakra
Tantra legmagasabb szintű titkos beavatásaiban szexuálmágikus
rítusok vannak, amelyek célja a "szexualitást" világi és
spirituális erővé átalakítani. Ez ilyenkor használt valóságos
vagy képzeletbeli nők (mindkettő lehetséges) bizonyos
energiaformákat jelenítenek meg, és a koruk fontos szerepet játszik.
Tíz éves kislányokkal kezdik. A szexuális partnerek húsz éves korig
pozitív tulajdonságokat reprezentálnak. Az idősebbek már olyan
negatív energiák hordozóinak számítanak, mint a harag, düh, gyűlölet
és a "démonnők". A Kalacsakra 8. és 11. beavatási
fokozatnál csak egy nővel gyakorolják a szexuálmágiát, a
12. és 15. fokozatnál, az ún. Ganacsakrán a mesteren és a beavatandón
kívül tíz nő vesz részt a rituálén. A tanítvány
kötelessége a nőket a mesterének "ajándékként"
felkínálni. Azok a "laikusok", akik ezzel a rituáléval
beavatást kapnak, kötelesek magukkal hozni a női rokonaikat
(anya, nővér, feleség, saját lány, nagynéni stb). "Ha a
tanuló ezeket a nőket, akik útitársai a bölcsességben, nem adja
át mesterének, hogy a családját megvédje, akkor [a mester] a
szertartást nem végezheti el" – olvasható a Kalacsakra
Múlatantrában. A felszentelt szerzetesek és újoncok viszont olyan, a
legkülönbözőbb kasztokból származó nőket is használhatnak, akikkel
nincsenek rokoni viszonyban. Magában a titkos rituáléban a
résztvevők férfi és a női maggal (spermával és menstruációs
vérrel) szereznek megtapasztalásokat. A nők a Kalacsakra
Tantrában pusztán "energia adományozónak" számítanak a férfi
praktikákhoz, és a rituálé után nincs több szerepük.
- Mindent
összevetve a Kalacsakra Tantrának a jelenlegi korban – amely a
lámaizmus szerint az apokaliptikus elsüllyedés felé tart (Káli-juga)
– , különösen destruktív és agresszív jellege van. Olyan különleges
rítusok vannak benne, amelyek az általános pusztulást szimbolikus
cselekedetekkel kívánják gyorsítani. "Mi a Kalacsakrajána [a
Kalacsakra útja]?" – kérdezi a tantrizmus területének egyik
legjobb szakembere, az indiai Shashi Bushan Dasgupta, és sokat mondóan
válaszol: "A Kala szó időt, halált és pusztulást
jelent. A Kalacsakra a pusztulás ideje".
A fenti húsz pont
csak néhány a Kalacsakra Tantra és a Sambhala-mítosz problematikus
tartalmából, amelyeket a kritikusok kifogásolnak. Mégis elégnek kell lennie
ahhoz, hogy feltegyük a kérdést: vajon illik-e ehhez a szertartáshoz a
humánus, békés, toleráns, szabadságszerető vagy az ökumenikus
jelző? Ráadásul a Kalacsakra Tantrába integrált Sambhala-mítosz –
amit történelmileg vagy ideológiatörténeti szempontból relevánssá vált –,
rendkívül agresszív magatartáshoz, megalomániás látomásokhoz,
összeesküvés-elméletekhez és terrorista cselekményekhez vezetett. Ma
mindenek előtt neofasiszta körökre hat elbűvölően, ők
fogadják be ideológiailag.
- A fehéroroszok, bolsevikek és a mongolok közötti 20. század
eleji háború idején a Sambhala-mítosz Dzsingisz kán újraéledésével
kötődött össze. A mongolok ebben a konfliktusban
"Sambhala-harcosoknak" tekintették magukat. Katonai
cselekményeik rendkívül vérszomjasak voltak.
- Az olasz fasiszta és szélsőjobbos kultúrfilozófus, Julius
Evola Sambhala mitikus birodalmában egy szakrális harcos kaszt
ezoterikus központját látta, és ott sejtette a világkirály palotáját,
akinek az uralkodói jelvénye a horogkereszt. Ilyen tartalmú előadásokat
tartott az SS-Ahnenerbe előtt. [Ami az ősi germán vallási
örökséget akarta visszaállítani - ford. megj.]
- A náci misztériumokról szóló okkult irodalomban sambhalai
"Mesterek" vannak rejtett háttérjátékosokként ábrázolva,
akik állítólag részt vettek a nemzeti-szocialista rezsim
"mágikus" létrehozásában (Trevor Ravenscroft, Louis Pauwels,
Jacques Bergier és mások).
- A háború utáni idők földalatti SS ideológiájában és a
90-es évek "SS-miszticizmusában" Sambhala misztikus
királysága egy agresszív és morbid "náci-vallás" menedékének
számít (Wilhelm Landig, Jan van Helsing és mások).
- A Sambhala-mítosz az "ezoterikus hitlerizmus" egyik
alappillérje, amely a chilei diplomata, Miguel Serrano és a hinduvá
lett Savitri Devi ("Hitler főpapnője") világszerte
elterjedt rasszista, és okkult tanítása.
- Az időközben elhunyt tibeti láma, Chögyam Trungpa
(1940-1987) a Nyugaton a "Sambhala harcos" koncepciójával
fektette le annak a potenciálisan "harcos buddhizmusnak" az
első alapelveit, amely Kelet-Ázsiában már közismert. Trungpa
"Sambhala harcosai" kolostorok helyett katonai táborokban
élnek, a meditációhoz katonai parádék társulnak, tanítványai
koldulócsésze helyett fegyvert tartanak a kezükben, és szerzetesi ruha
helyett katonai egyenruhát hordanak. A Mester sem a tipikus buddhista
szerzetesi sárga-bordó ruhában, szandálban és vándorbottal járkált,
hanem (a Kalacsakra Tantra utolsó idők beli jóslatainak
megfelelően) sisakban, tiszti zubbonyban és katonai bakancsban. A
militáns Trungpa láma egyik lovas fotóján a nyergen Sambhala címer
látható.
- A Sambhala-mítosz képezte a japán végidő-guru,
Shoko Asahara terrorizmusának az ideológiai alapját is. A Kalacsakra
Tantra tanaiból vezette le a világvége látomásait. Az volt a szándéka,
hogy meggyorsítsa a Sambhala-háború kitöréséig tartó időszak
leteltét, és ezzel indokolta a tokiói metróban végrehajtott
gáztámadását. Asahara volt az első szektavezér, aki gyilkos
tetteit a saját tagságán kívül állók ellen követte el. Ezzel annak a
vallási indítékú nemzetközi terrorizmusnak nyitott kaput, amely
napjainkra a világközösség számára az első számú téma lett.
Ha ezeknek a
fasiszta és terrorista Kalacsakra-értelmezéseknek az esetében csak
félremagyarázásról lenne szó, annál nagyobb kötelessége lenne a XIV. Dalai
Lámának és követőinek a Kalacsakra rituálét minden egyes részletében
nyilvánosságra hozni, a lehetséges torzításokat, belevetítéseket és
visszaéléseket helyesbíteni, a problematikus részektől nyilvánosan
elhatárolódni, illetve azokat a hagyományos szövegekből kivenni.
Ehelyett azonban a múltban több baráti találkozásra is sor került a tibeti
vallási vezető és egykori SS-tisztek (Heinrich Harrer, Bruno Beger),
az "ezoterikus hitlerizmus" alapítója, Miguel Serrano és a
terrorista Shoko Asahara között, akiről még a tokiói gáztámadás után
is úgy beszélt, mint aki az ő "barátja, ha tökéletlen is".
Csak később határolta el magát tőle.
Graz városának,
Steiermark tartományi kormányának, a különböző politikai frakcióknak,
a médiának, az értelmiségieknek és nem utolsó sorban a keresztény intézményeknek
az lenne a feladata, hogy erről a rituáléról a széles nyilvánosság
előtti párbeszédet kezdjen. Így talán nem hagyja magát belerántani
olyasmibe, ami a saját, eredeti céljainak homlokegyenest ellentmond.
Számos nemzetközi
médiariport szerint a tibeti buddhizmus korunk "trendvallása".
Ezt nagyon is világosan láttatják a 2002-es grazi események. A XIV. Dalai
Láma karizmatikus fellépései és kifelé humánpolitikai beszédei és írásai
révén a Nyugaton a keleti vallási gondolkodás gigantikus, reflekció nélküli
kultúrimportja zajlik. Ez a vallási gondolkodás azonban olyan
fundamentalista vonásokat mutat, a fundamentalisták különböző táborai
számára ideológiai alapként szolgált, és őket a jövőben is
szolgálhatja.
A tibeti buddhizmus
vezetője az ember harmónia és béke iránti mélységes vágyát szólítja
meg, pedig a lámaizmus saját története, a tibeti tantrikus szövegek és
rituálék, sőt a száműzetésben élő tibetiek helyzete minden
más, csak nem harmonikus és békés. A Kalacsakra Tantrában vannak olyan
részletek, amelyek nem is leplezik, hogy "vallásháborúra"
szólítanak fel, intoleránsak és agresszívek. A tibeti buddhizmusban egy
olyan archaikus, mágián alapuló vallási rendszer áll előttünk, amely
alapjaiban messzemenően érintetlen maradt a nyugati felvilágosodástól.
Ez is az oka annak, hogy a szélsőjobb vonzónak találja. Évszázadokon
át vezetett olyan társadalmi igazságtalanságokhoz, amelyeket ma minden
szabadságszerető állampolgárnak el kell utasítania. A nemi
egyenlőség, az akaratok demokratikus összeegyeztetése és az ökumenikus
találkozás idegen a tantrikus buddhizmus lényegétől, bármennyire is az
ellenkezőjét hirdeti kifelé a XIV. Dalai Láma.
A Der Spiegel
a 2001 szeptember 11-i eseményekre Vallási őrület – visszatért a
középkor címmel egy olyan cikkben reagált, amely a három monoteista
vallásban jelen levő agresszív fundamentalista irányzatokra mutatott
rá. De miért marad ki az ilyen kultúrkritikákból olyan gyakran a
buddhizmus? Ez hiba! Az ebben a cikkben kritikával illetett témák (harc a
hitetlenek és a hitehagyottak ellen, vallásháború, háborús fantáziálás,
teokratikus hatalmi ábránd, világvége előrejelzés, nőellenesség
stb.) különösen nagy mértékben vannak jelen a Kalacsakra Tantrában.
A Kalacsakra
Kritikai Fórum (KKF) azt kívánja, hogy a 2002-es grazi események
előtt, alatt és után a Kalacsakra Tantráról és a Sambhala-mítoszról
széleskörű kultúrvitára kerüljön sor. Információkat gyűjt,
dokumentumokat terjeszt, fordításokat készíttet, és egy weboldalt tart
fenn. Mint kezdeményezés nem csak egy bizonyos álláspontot szeretne átadni,
hogy ne korlátozza a kritikus "utánajárók" spektrumát.
© Victor & Victoria Trimondi
|